2011 tavaszán kezdődött minden, amikor láttam egy filmet egy idős bácsiról, aki a tengerparton óriásbuborékot ereget. Attól kezdve ellenállhatatlan vonzerőt érzek a buborékok iránt, és rájöttem, hogy a buborékok művészete sokkal többről szól, mint néhány színes gömb. Nagy áhítattal vágtam bele a buborékfolyadékok kikeverésébe, buboréktrükkök gyakorlásába. Később elkezdtem másokkal is megosztani, és azt vettem észre, hogy amikor feltárul előttük ez a csoda, abban a pillanatban gyermekké változnak újra. Ahogy megpillantják a puszta kézből megszülető buborékot, vagy meglátnak valakit egy hatalmas buborék belsejében, tátva marad a szájuk, és mosoly ül ki az arcukra.

Idővel felmerült az igény, hogy interaktívvá tegyem a buborékozásokat. Bővítettem az eszközparkot, és már nemcsak a rácsodálkozás, hanem a kipróbálás élménye is adottá vált bárki számára. Ilyen buborékfoglalkozások alkalmával született meg a Buboréktündér alakja, akit azóta is segítségül hívok, ha gyermekek társaságában vagyok. Általa szólaltatom meg a bennem élő gyermeket és mindazt a szépséget és jót, amit a buborékokról és a buborékoktól megtanultam. Azóta is rengeteg segítő kíséri utamat és támogat ebben a tevékenységben, amiért nagyon hálás vagyok nekik.

Ezzel párhuzamosan megszülettek az első kézzel készített buborékpálcáim, melyekkel a környezetemben élő gyermekeket ajándékoztam meg, és mellé egy levelet írtam a Buboréktündér nevében. Az ötlet akkora sikert aratott, hogy a Buborékműhely azóta is ontja magából a kézműves buborékpálcákat. A célom az, hogy igazi minőségi ajándékhoz juttassam a gyerkőcöket, és benne legyen az a szívmelengető varázslat is, ami összehozza a családot, és a használatával a pálcatulajdonosok mások életébe is becsempészhetik a csodát. Azóta számos pálcát indítottam útjára, és olykor-olykor eszembe jut, vajon merre járhatnak. Ha ezek a varázspálcák mesélni tudnának…

/Previtzer Tünde/